Megszületett a kis drágaságunk.Most is itt alszik mellettünk.Kedves olvasó,mivel megtisztelsz a figyelmeddel és látva ,hogy a születés másnapján négyszer annyian nézték a blogot,mint egyébként,ezért megosztom a legszebb napunkat veled.

Picúr ma 1 hetes.Egy héttel ezelőtt reggel  9 körül ébredtem,valaki viszont már fél órával hamarabb felkelt a szülési fájásokra.Én azt hittem,csak a szokásos beflashelős fájdalom,aztán hamar kiderült,ho0gy NEM.Teljesen biztosak voltunk benne,hogy itt az idő.Az volt az előzetes elgondolásunk,hogy addig otthon leszünk ameddig lehet.Amúgy is 5 percre vagyunk a kórháztól és a saját szülésznőnkkel bármikor tudtunk beszélni telefonon.

Én először írtam a fájások perceit,később jobbnak láttam kimaradni a vajúdásból,így maradt a fürdővizek csinálása. Később takarításba fojtottam az energiámat. Délután 5kor eljött az idő. Hamar a szülészet folyosóján voltunk és amíg vártuk a felvételt a váró ajtaja előtt, történt valami, amit soha nem fogok elfelejteni.

Enikővel álltunk egymás mellett és szorítottuk egymás kezét.Ekkor rohant ki beöltözve egy fiatal srác azon az ajtón,ahol nemsokára mi is belépünk.A váróból kifutott az édesanyja és a húga.Csak ennyit bírt mondani: "Megszületett a lányom"

Úgy éreztem,mint akit gyomorszájon rúgtak.Képzel el egy lufit,ami tele van vízzel és amikor teljesen megfeszül,akkor egy éles pengével felhasítják az oldalát.Így törtek ki belőlünk az érzéseink.Talán akkor tudatosult bennünk,hogy mi vár ránk.Enikő utána el is tűnt az orvossal,én pedig átöltöztem.Amire a szülőszobába értem,ő már fel volt fektetve.Azt mondta az orvos még 5-6 óra is lehet hátra.Én azt mondtam megcsináljuk fele annyi idő alatt.Az apás szülésben az a legnehezebb,hogy látnod kell szenvedni azt,akit a legjobban szeretsz,ráadásul úgy,hogy nem tudsz rajta segíteni.Egy hős volt,ahogy az egészet végigcsinálta.Én csak ültem a feje mellett,néha adtam egy kis vizet,még a levegőt is úgy vettem,mint ő.Az utolsó tolófájás után meghallottuk a legszebb hangot,amit csak lehet: Egy kis rekedtes sírás,de nekünk csak úgy csilingelt... Összenéztünk és miközben egymást öleltük,csak zokogni tudtunk és azt suttogni,hogy : "Szeretlek"

A következő pillanatban ott volt a lányom az édesanyja testén bebugyolálva. Olyan erős érzések kavarogtak bennem,mint még soha.Akkor tettem egy fogadalmat,ami visszavonhatatlan és nem nyugszom,amíg meg nem valósítom.

Már itthon vagyunk és persze semmi nem úgy van,ahogy "jósolták". Egész éjszaka alszik és egy kis tünemény.....